Széltérkép

Felhőkép

 Meniscus hajónaplója

 
Attyaisten, vége van!
De nehéz kimondani: vége. A Szüreti Regattával számunkra vége a 2008-as versenyszezonnak. A búcsú méltó volt az évadhoz: szép volt, jó volt. Jó idő, remek társaság, középszar menet. A rendezőket is dicsérjük meg: szép volt, fiúk!
2016. 05. 06. 16:23
Attyaisten, vége van!

Szögre akasztjuk a vitorláskabátot


Redukált társaság ikszelt a hétvégi eseményre, pedig ez a szakmai részen túl remek társasági esemény, jó kikapcsolódás, buli, ki mit lát benne. Atis megint velünk, Levi is bejelentkezett az utolsó pillanatban. A kisikrek a verseny jellegére való tekintettel nem kerültek fel a fedélzetre: a másik verseny a Pünkösdi Regatta, amit kényszerű okokból ki kell hagyjanak, de megértik: ezek felnőtt versenyek. Tudják ők, mit jelent ez: a puma...

A kicsik péntek este érkeztek vissza osztálykirándulásból, ezért az beforepartit Alsóörsön ki kellett hagyjuk, sajnálom. Az ottani hangulat, a Both Gabinak köszönhető vörösbor és a lilahagymás zsíroskenyér alapvetően meghatározza a másnap (...) és a harmadnap hangulatát. Erről Orló pulóvere tudna bővebbet mesélni. Csillamama volt olyan kedves, és segített nekem telefonon benevezni.

Szóval szombat hajnalban autóztunk le Füredre, hogy időben elérjük az alsóörsi 9 órás rajtot. Szép szelet jósoltak a guruk, NE 10 kn, jó kis spízés nézett ki. Időben kiértünk, nézegettük a rajtvonalat, kerestük, hol lenne a legjobb. 


A Félszigetkerülőnek voltak tanulságai, azt akartam megszívlelni, mint később kiderült, kevés eredménnyel. Búcsúzóul a szezon legszarabb rajtját sikerült magamból kicsiholni. Legdélebben kellet volna rajtoni, ehhez képest középen, bekeveredve rengeteg kohó közé csoffasztottunk vagy negyed órát a rajt után, mire valamennyire kitisztáztuk magunkat, aztán persze a kényszerű felmentelek a spinnakeres hajók (22-es cirkáló pl...) mögött, mind-mind pazarolva az értékes mélységet.

 

 

 


Mire körülnéztünk, jóval előttünk 4 Nau, délre a Classica és az Oxygen azonosítható be. Sopit nem látom, pedig tudom, milyen spíje van a Molyirtónak. Gondolom, nem hátrafelé kell pillantgatnom, ha meg akarom találni...

Mindegy, veretni kell, a fő feladat a megfelelő hajóvezetés, Dév bőszen húzza-engedi a sottot, és persze időnként, mintegy másfél másodpercenként ellát jótanáccsal. Fél óra elteltével megszülöm az első jó luvolásomat, a jó ejtésre még sokat kell várni.

Nagyon dicsérjük az előttünk vezető hajót, akit az Arwennek néztünk a blisztere (meg a pozíciója...) miatt, később kiderült, a Fram volt az. A csőig halzolunk párat, jól működik a külső sottos halzolás, talán ebben a szélben jobb, mint a belső sottos. A szakembereknek még szokni kell, Atisnak pl. nehéz úrrá lenni a beidegződésen, hogy ne a vitorlát tépje. Levinek meg leszakad a karja, annyi kötelet húz. Nehéz sport, tudom.

A csőbe egyszerre érkezünk a Fantommal és a név nélküli Dorsiával, Dénesnek hányok is a szemére a befutó után, hogy miért nincs név a hajón. A cső után igyekeznénk délen maradni, de nagyon behatárolja a szögünket a bliszter. Néha komolyan elgondolkodom a spinnakeren, de megvárom, hogy dönt az osztály a kérdésről: maradjon-e alapvetően bliszteres az osztály, vagy engedjük el a gyeplőt, és döntsenek a pénztárcák. Fantomzolit akarom megverni, közben elégedetten nyugtázom, hogy az addig előttünk hatoló Matrix leveszi a spíjét. Le is hagyjuk, mint később kiderül phürroszi a győzelem. Aztán váratlanul Zoli is lekapja a spít, nem tudom, mi történik. Meg a Sóspisti is leveszi. Mi van itt?

Na pillanatokon belül kiderül: felkerülnek a nagyobb vásznak. Zoli nyilván érzékelte az érzékelhetetlen sebességfölényünket és biztosítani akarja a pozícióját, a Matrixra is visszakerül a golyó és mélységből rettenetesen jönnek föl. Halzolunk még ezret és vesszük az ábrahámhegyi bóját.

A Matrix foghatatlanul elmegy, a Fantom és a Dorsia marad feladatnak. Dév közli, hogy nem jön velünk jövőre, ha nem verem meg őket, muszáj tehát összeszedni magam. Ebben segít egy fizetős szélforduló, keletiesedik a szél, így lesz mélységünk a többiekhez képest a part mellett.
 

 

Izgalmas a befutó, a Fantomot még a Dorsia is megveri, mi két hajóhosszal a Dorsia előtt nyerjük ezt a privát partit, az ilyen szoros versenyekért jó ez az osztály. Na persze nem örülünk, az első futam a hetedik hellyel ajándékoz meg bennünket. Búslakodni kimegyünk a sorra, a Vendégváró mosolygós lányaihoz, nem csalódunk. A helyi specialitások elfogyasztása után nyakunkba vesszük a hegyet, rögtönzött mini Badacsony-túra keretében egészen a rétesesig sportolunk. Remek mustokat (is) iszunk útközben. Aztán az addig a nézéssel spóroló Dávid is utánunk ered, telefonos real-time navigálással meg is talál bennünket és vele kiegészülve fejezzük be a civilkedést: visszamegyünk a kikötőbe. Ott gondosan lemaradunk a vacsoráról. Atis szerint jó volt, nem baj, képviselőnk útján jóllaktunk. A mulatságból viszont kivettük a részünket, negyed három felé sikerült visszatalálni a kajütbe.

Másnap a 9 órás rajt embert/asszonyt próbáló kelést igényel, a mosdóknál az elvárt tumultus, viszont (túl) bőséges reggeli a soron. Aztán búcsút intünk Badacsonynak és elmegyünk vitorlásversenyest játszani.

Maradt a tegnapi NE, csak jelentősen lecsoffadva. A rajt majdnem jó, a majdnem ebben az esetben a katasztrofálisan szart (nem büntetendő, de kerülendő szó) jelenti. Jó helyezkedés után a rajt pillanatában visszaejtek, megölöm a sebességet, a többiek meg kilőnek. (Nem árulom el senkinek, hogy elnéztem az órát és abban a tudatban ejtettem, hogy van még hátra 20 mp. Nem volt...). Később a taktikusunk jelentőségteljesen mutogat az ellenfeleinkre, hogy hol is kellene épp lennünk. Együtt megyünk a Classicával, Frammal és a Molyirtóval, ez a sorrend, mi mögöttük-alattuk. Sopi elkezdi megenni az Albertet, aztán felfalja. Jól dógozik az az ismerős topgénua.. Dzseró lenn rajtolva, tiszta szélben iszonyú sebességgel növeli az élen a különbséget. Ahogy tanítják. Aztán Sopi és Gergő elkezdik szopatni egymást, Albert maradozik le, Pallus meg mögöttünk a Teliholddal gondolkodik el jövőre egy topgénuán. A többieket nem látjuk. Megyünk az élbollyal, igyekszünk pozitívakat fordulva az erősödéseket keresni. A déli part mellett közvetlenül nem jó, emlékszem, volt már ilyen, megyünk is vissza a vízre, aztán egyszer egy bekbord elkezd egyre pozítívabb lenni, nincs szívem a negatívabb slágon visszaváltani, így otthagyjuk a bagázst. A Dzseró és a Telihold jön velünk, hosszan húzva ezt a slágot, egyre közelebb kerülünk az északi parthoz. A déli partosok maradoznak le, itt több a szél is. Lemarad a Stefánia és a Kishamis is, vissza kéne menni a többiek elé biztosítani. A Geronimo el is indul délre, mi is, de annyira negatív, hogy fáj, ezért visszaváltok annak a reményében, hogy lesz még jobb a helyzet. Nem lesz, sőt. A Santa Maria és a Vízöntő mutatja a jövőt, nem fényes, de tíz perc múlva bevállaljuk, mert különben itt a vég. Hogy mennyire az utolsó pillanatban indultunk vissza, azt két dolog mutatja: 1. Az időközben mögöttünk feltűnt Oxygen és a Telihold tovább erőltette az északi partot, két DNF lett a jutalma, 2. Mi meg elengedtük a Classicát (a Dzseró negyed órával verte meg, mi 100 m-re voltunk északon a Dzserótól, tehát bőven a Classica elé értünk volna vissza) és egy hajóhosszal álltunk be a Sopi elé. Tanulság: időnként be kell vállalni a fájó döntéseket is! A cél szentesíti a fájdalmat.

Szóval beállunk a Sopi elé és abszolváltuk a hétvégére rendelt adrenalin mennyiséget. A befutóig pályaversenyekre jellemző fordulócsatával szórakoztattuk egymást. Mi ezt még megfejeltük klassz technikai hibával is: topgénua betekerőjének megszoruló kötele lehetetlenné tette a vitorla kezelését: se ki, se be. Fordulócsatában... Fasza (500.- Ft.) Aztán az adrenalin kiszabadította, és remek védekezéssel ?nem beszarva, Sopikám! - bebiztosítottuk a harmadik helyet. Ez fontos volt, mert Sopinak nem kellett minket megvernie, így is övé a bronzérem, nekünk viszont kellett egy hajó közénk és a Fram közé, hogy meglegyen vele szemben a negyedik hely. Nemá mindig ötödik...

Szóval az évad utolsó versenyén szerény, de nem túl rossz eredményt értünk el, és ami még fontosabb, mindenki remekül érezte magát. Ez a regatta biztos, hogy mindig helyet kap a versenynaptárunkban.

Füredre visszafelé még vontára vesszük a BMW Sailing Team asszóját, hogy így tisztelegjünk előttük az Unitef Kupa megnyeréséért. Ott is szívesen lettünk volna, jövőre talán kijönnek a homokozóból az évad elrendezéséért felelősök és csinálnak egy normális versenynaptárt, mert ez így senkinek sem jó. Hogy ez kora tavasszal senkinek se tűnt fel...

Füreden leszereljük a vitorlákat, amit tudunk, betömünk a Bociba, majd párás szemmel bezárom a hajót.

Tonképpen mindent elmondtam, ami történt. Mert mi a célja a hajónaplónak? ?A hajónapló a múlt megörökítése mindannyiunk szórakoztatására és a tapasztalatok gyűjtésére.?

Szórakoztunk és tapasztalatokat gyűjtöttünk.

Kérem, kapcsolja ki.

Eia.

 

 

DÁTUM: SZERDA, OKTÓBER 01, 2008

Club Nautic (c)Adámy Gábor 2009-2017. minden jog fenntartva!